Elveszett A Domuson Keresztгјl ★

Szeretnéd, ha vagy esetleg a modern építészet szempontjaival egészítenénk ki a képet?

Budapest szívében, a Róbert Károly körút és a Váci út sarkán évtizedekig állt egy épület, amely több volt egyszerű bútorboltnál. A Domus Áruház a hetvenes és nyolcas évek Magyarországán a „nyugatias modernitás” ígéretét hordozta: a hatalmas üvegfelületek, a tágas terek és az akkoriban futurisztikusnak ható lakberendezési tárgyak egy olyan világot vetítettek előre, amelyben a kényelem és az esztétika nem kiváltság, hanem elérhető valóság. De mit jelent ma „elveszni a Domuson keresztül”? Elveszett a Domuson keresztГјl

Végül rájövünk, hogy nem az áruházban vesztünk el, hanem az időben, amely alatt a Domus a jövő templomából a múlt raktárává nemesedett. De mit jelent ma „elveszni a Domuson keresztül”

Aki valaha belépett a nehéz üvegajtókon, emlékszik a jellegzetes illatra: a friss fa, a lakk és a szövetek keverékére. A szintek közötti barangolás felért egy időutazással. Az ember nemcsak szekrénysort vagy kárpitozott fotelt keresett, hanem egy víziót saját magáról. A „Domuson keresztül” gázolni a kínálaton azt jelentette, hogy az ember kicsit polgárnak érezhette magát a szocializmus díszletei között. Ott, a skandináv mintára tervezett étkezőasztalok és a robusztus, bársonybevonatú kanapék között elmosódtak a szürke hétköznapok határai. A szintek közötti barangolás felért egy időutazással

Az idő azonban kegyetlen rendező. Ahogy a rendszerváltás után kinyílt a világ, a Domus lassan veszített a fényéből. Az óriási üvegpalota, amely egykor a haladást szimbolizálta, fokozatosan egy letűnt kor mementójává vált. Elveszni benne ma már nem a vásárlási lázat jelenti, hanem a kollektív emlékezet egy szeletét. Amikor azt mondjuk, valami „elveszett a Domuson keresztül”, azokra a pillanatokra utalunk, amikor a modernitás még egyszerű volt, a minőség pedig kézzelfogható.

Ez az írás egyfajta nosztalgikus barangolás a múltban, ahol a „Domuson keresztül” kifejezés egyszerre jelenti az egykori ikonikus áruház fizikai terét és egy letűnt korszak életérzését. Elveszett a Domuson keresztül

Ma az épület már más funkciót tölt be, vagy éppen csendesen várja a sorsát, de a neve fogalom maradt. Elveszni a Domuson keresztül annyit tesz, mint szembenézni a saját múltunkkal: a gyerekkori lakások berendezésével, a szülők büszkeségével egy-egy új darab láttán, és azzal a különös, kelet-európai melankóliával, ami minden nagy, üresen maradt csarnokot körülleng.